Hetedik Művészet

The Letter (La Lettre, 1998)

Csóközön

2016. december 14. - kisjónás

Michel Gondry lassan 20 éves tüneménye eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, pedig oda vagyok a munkáiért.  Gondry első, fekete-fehérre forgott párbeszédes megjelenése  már magában hordozza azokat a finom szürreális elemeket, amiket úgy imádunk az Egy makulátlan elme örök ragyogásában vagy az Álom tudományában is  – csak a The Letterben még annyira kis finomak és újszerűek, hogy a 13 perc leteltével szinte szomjazzuk a folytatást.

media.jpg

Tovább

Az én szerelmem (Mon roi, 2015)

Mindennapjaink a vásznon

Sokan nem is tudják, hogy az Ötödik elemből vagy a Léon, a profiból ismert sejtelmes tekintetű Maїvenn nem csak színésznőként, de rendezőnőként is sorban pakolja le a csodásabbnál csodásabb filmeket.  2011-ben már a Polisse-szal is lenyűgözte a szakmát egészen Cannes-ig, így a legutóbbi filmjét, Az én szerelmemet várva várta a közönség - én is.

maxresdefault.jpg

Tovább

Anomalisa (Anomalisa, 2015)

A rendellenes Lisa

   Charlie Kaufman Kickstarter-en finanszírozott projektje ugyan a magyar mozikba nem jutott el, de Oscar jelölésig azonban igen. A rendező vágya egy olyan stop-motion film készítése volt, ami szembemegy a hollywoodi trendekkel, és Tim Burton látványorgiáival ellentétben minimalista stílusban mesél el egy emberi történetet. Mindössze 3 évre volt szüksége, hogy napi 2 másodpercet leforgatva, létrehozza a filmtörténet egyik legabszurdabb és legőszintébb animációs filmjét.  brody-anomalisa-1200x630-1451402777.jpg

   

Tovább

Edukators (Die fetten Jahre sind vorbei, 2004)

Kapitalisták kíméljenek!

Egy olyan világ, ahol minden bűnöző elnyeri a méltó büntetését? Egy olyan, ahol a kizsákmányoltakat kárpótolják veszteségeikért? Egy olyan, ahol mindenki egyformán gazdag? Szuper lenne. Nagyjából ilyen világot szeretnének az Edukators főhősei is, vagy legalábbis egy ehhez hasonló megteremtésére szeretnének tanítani.

edukators--8717.jpg

Tovább

A tinilány naplója (The diary of a teenage girl, 2015)

Szeressetek!

  A film felütése egy fiatal női fenék, majd elhangzik az első mondat, amiből megtudjuk, hogy a fenék tulajdonosa épp most vesztette el a szüzességét. Innentől kezdetét veszi egy utolsó képkockáig tartó szélsőséges és őszinte szexuális vallomás egy tizenöt éves lány narrációjában.  

2016-02-21.png

 

Tovább

A homár (The Lobster, 2015)

Állati szerelmek

A Kutyafog után mindenféle érzelmekkel vegyülten ültem le megnézni Yorgos Lanthimos legutóbbi filmjét, A Homárt. Nagyon vártam, kíváncsi voltam, izgultam, de egy kicsit féltem is – ez utóbbit teljesen fölöslegesen tettem. Lanthimos Görögországból kiszorult produkciója ugyanis az utóbbi idők egyik legjobb komédiája, drámája, horrorja, romantikus filmje, sci-fije… Az öt országból verbuválódott koprodukció kicsit finomabb és befogadhatóbb, de ugyanúgy magában hordozza a Kutyafogból is jól ismert abszurd, naturalista és deviáns elemeket.

the_lobster_2015_2.jpg

Tovább

Texas hercege (Prince Avalanche, 2013)

Út a vadonból

   A Texas hercege az amerikai független film egy valódi gyöngyszeme, amit a Berlini Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvével jutalmaztak. A díj jelentőségét tovább növeli, hogy a rendező, David Gordon Green (George Washington, Áramlat) titokban, producerek és stúdiók vigyázó szeme elől rejtve forgatta le low-budget filmjét a texasi erdők füstölgő maradványain. 

prince-avalanche-rudd-650x331.jpg

   

Tovább

A Földre pottyant férfi (The Man Who Fell to Earth, 1976)

„Mindig van esély.”

Nicolas Roeg (Ne nézz vissza!, Vándorrege) A Földre pottyant férifi c. alkotása nem azért fogja magát a szívünkbe lopni, mert életünk sci-fije; nem azért, mert az egyik leglátványosabb és legizgalmasabb film, amit valaha láttunk a műfajban;  hanem azért, mert a rendező David Bowie-t pottyantja le, közvetlenül elénk; úgy, ahogy van. Vörös kis hajával, okosan, fiatalon, néha pucéran, néha szerelmesen.

tumblr_n98mdjjxog1r8v4r5o1_500.gif

 

Tovább

Így is, úgy is Laurence (Laurence Anyways, 2012)

Ecce homo - Íme az ember!

 Nagyon nehezen szoktam tudni, vagy sokszor nem is szeretek válaszolni a "Mi/Ki a kedvenc...?" kezdetű kérdésekre, de ha rendezőkről van szó, akkor Xavier Dolan biztos benne van nálam a TOP 3-ban. Sokszor szokták feszegetni az életkorát, ami tényleg zavarba ejtő a filmográfiájára tekintve. Első nagyjátékfilmjét ugyanis 20 évesen rendezte Megöltem Anyámat címmel, aminek nem csak rendezője, de írója és főszereplője is volt. Ekkor világossá vált, hogy Xavier egy filmes polihisztor. Az Így is, úgy is Laurence a harmadik film a sorban, egy gyönyörűen és koncepciózusan megkomponált vizuális tracklist, aminek minden egyes számától kiráz a hideg. 

20130729laurence-anyways7.jpg

Az Így is, úgy is Laurence egy szerelemről szól. Egy nő meg egy férfi találkoznak, egymásba szeretnek, jönnek a hullámhegyek meg a hullámvölgyek, amiket próbálnak megoldani, csak úgy, mint egy bármelyik másik párkapcsolatban.

Tovább

Kálvária (Calvary, 2014)

a meleg, az ateista, a milliomos, a szajha és a néger ül a bárban...

   Képzeld el a nagyszüleid kis faluját, ahol mindenki ismer mindenkit. Kész? Most képzeld el a falut és az egyes lakóit úgy, hogy a pap alkoholista; a korosodó rendőr homoszexuális és fiatal fiukkal múlatja az időt; a hentes tanulatlan, agresszív és veri a feleségét; a szerelő afrikai bevándorló, aki marihuánát szív és a feleség szeretője; az orvos ateista és szexista; a falu egyetlen fiatalja egy antiszociális hipster, aki nők híján a pornóban már a T betűnél tart; a falu milliomosa olyan, de olyan gazdag, hogy ő sem tudja mennyire, de mégsem boldog mert van, amit pénzért nem lehet megvenni.

   Most képzeld el, hogy ebben a faluban a féltő apák nem engedik gyerekeiket a pap közelébe, mert az biztos pedofil, a fiatalok nem költöznek nagyvárosba mert ott rögtön elkapnák az AIDS-et és ha beüt a baj, azért biztos a románok, a kelet-európaiak és összességében a bevándorlók a hibásak. 10a9e462-5902-4c72-8142-981a0c562d78.jpg

Tovább