Michel Gondry lassan 20 éves tüneménye eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, pedig oda vagyok a munkáiért.  Gondry első, fekete-fehérre forgott párbeszédes megjelenése  már magában hordozza azokat a finom szürreális elemeket, amiket úgy imádunk az Egy makulátlan elme örök ragyogásában vagy az Álom…

A Kacsaszezon című filmet nagyjából 10 éve láttam először, még a gimiben. Nem sokra emlékeztem belőle, de annyi megmaradt, hogy imádtam. A napokban újranéztem, remélve, hogy az imádat megint eluralkodik rajtam. Sikerült.   Fernando Eimbcke első nagyjátékfilmje már az első…