Egy olyan világ, ahol minden bűnöző elnyeri a méltó büntetését? Egy olyan, ahol a kizsákmányoltakat kárpótolják veszteségeikért? Egy olyan, ahol mindenki egyformán gazdag? Szuper lenne. Nagyjából ilyen világot szeretnének az Edukators főhősei is, vagy legalábbis egy ehhez hasonló megteremtésére szeretnének tanítani.

Nem is akármilyen módszerrel. Jan (Daniel Brühl) és Peter (Stipe Erceg), a két antiglobalitsa forradalmár hobbija ugyanis az, hogy milliomosok hatalmas villáit figyelik meg gondosan, majd be is törnek azokba, amikor eljön a megfelelő pillanat. Rablásról viszont szó sincs, csak egy kicsit átrendezik a dolgokat: fellógatják a szobrokat, a bútorokból piramist állítanak a szoba közepére, a porcelánkatona-gyűjteményt pedig a vécébe helyezik. Mindehhez rövidke olvasnivalót is hagynak, mint például: „A bőség éveinek vége!”. A lelkes duót Peter barátnője, Jule (Julia Jentsch) személye bővíti ki, aki hasonló szemléletmódjával tökéletesen beleillik a fiatalok rendszerellenes tevékenykedéseibe.  

Az egyik betervezetlen „tanítás” azonban sajnos elég szerencsétlenül sül el és emberrablásba torkollik. A zaklatott kertvárosi képsorok után a nyugalmas vidéken találjuk a rebellis társaságot, egy újdonsült taggal.  A kedélyek azonban az idilli kunyhóban sem csillapodnak.

Ezúttal a fiatalok között dúló érzelmi viharok borzolják minden szereplő és a nézők kedélyeit. Jan és Jule között ugyanis végre kibontakozhatott az, amit a városi képek alatt csak sejtettek,  szerelmük itt végre beteljesülni látszik. Ez viszont Peter, de még túszuk lelki állapotát is megbolygatja. A trió azonban felülkerekedik a féltékenységi drámákon és eszméiket előtérbe helyezvén próbálják megoldani a problémákat.

A home-video jellegű, kicsit a dogmafilmek világát idéző Edukators igazán hálás témákat feszeget és kombinál, fordulatokban abszolút nincs hiány.